“Legyen hiteles a mérleged, súlyod, hiteles a mértéked és a vékád.” – mondja már a Biblia is, egyesek szerint tehát a klasszikus fogyasztóvédelem alapjai igen messzire nyúlnak vissza az időben. Árutermelő, kereskedő és eladó között alapjaiban más viszony volt a 20. század előtt, a közvetlenebb kapcsolat és egyedi(bb) előállítási folyamatok a maitól eltérő fogyasztási igényekkel és szokásokkal kapcsolódtak össze.

A fogyasztóvédelem kialakulása a fogyasztói társadalom kialakulásához kapcsolódik, aminek fő jellemzői a nagy mennyiségű, tömeges, iparszerű árutermelés és a piaci szereplők közti verseny. Mindezek szabályozásán és ellenőrzésén túl a fogyasztói érdekek védelmére is megfogalmazódtak igények. A 20. században dominánssá válik a tömegtermelés, irányított fogyasztói igények jelennek meg, a tömegkommunikáció a kereskedelem szolgálatába áll és új értékesítése és marketing formák, módszerek jelennek meg.

Az első hivatalos formában kimondott fogyasztóvédelmi alapjogokat az ENSZ Fogyasztóvédelmi Alapokmánya tartalmazta, ezek a következők voltak: jog az alapvető szükségletekhez (pl.: lakás), biztonsághoz, egészséges környezethez; a választáshoz és képviselethez; a biztonsághoz, tájékoztatáshoz, oktatáshoz; és a kártérítéshez kár esetén. Kennedy 1960-ban egy kongresszusi üzenetében a fogyasztóvédelem állami szintre történő emelésének szükségességéről beszél.

Az Európai Unió határok nélküli belső piacán az eltérő szabályozások miatt egységes fogyasztóvédelem nélkül nem érvényesül az egységes és elvárt magas szintű uniós érdekvédelem és nem jön létre a teljes fogyasztói bizalom. Ennek ellenére az 1957-es Római Szerződésben a fogyasztóvédelem szinte meg sem jelenik, és csak 1975-ben adják ki a Fogyasztói Jogok Közös Piaci Magna Chartáját, mely az öt általánosan elfogadott alapvető jogot határozza meg. Az alapjogok a következők: a fogyasztó gazdasági érdekeinek védelme; tájékoztatás és oktatás; képviselet, meghallgatás; egészség és biztonság védelme; kártérítés és jogorvoslat joga. Az alapjogok a végső felhasználókat illetik meg, elsődlegesen a természetes személyeket, hiszen ők a legkiszolgáltatottabbak. A jogok érvényesítésének legfontosabb eszköze a jogalkotás, az egységes fogyasztóvédelmi szabályozás kialakítása (és következetes betartása és betartatása)..

Az első EU-s irányelvek a termékbiztonságra, a gazdasági érdekek védelmére és az árfeltüntetésre. Utóbbi tartalmazza az árat és az egységárat is – mely típusú szabályozást Magyarországon csak most vezették be –, ma a termékeknél és szolgáltatásoknál EURO-ban és még nemzeti valutában is az átmeneti időszak idejére. Ezután a harmonizációs munka célterületei voltak a félrevezető reklám és hirdetés elleni védelem, a hibás termékek által okozott károk (Magyarországon csak 1993-ban alkották meg a termékfelelősségi törvényt), valamint a tisztességtelen vagy egyenlőtlen ügyletek, szerződési feltételek, agresszív szerződéskötési feltételek szabályozása. Az 1981-1985-ös időszakban paradigmaváltás következett be, az addigi vásárlóból és igénybevevőből fogyasztó lesz. Ebben az időben külön cselekvési és támogatási programot dolgoznak ki a szegények, mint fogyasztási szempontból speciális réteg számára.

1986. június 23-án az Európai Tanács határozata alapján a fogyasztóvédelmet integrálták az Alapokmányba. Ehhez kapcsolódóan két könyv született meg: a Fehér Könyv (1995) a csatlakozni kívánó országoknak foglalja össze a csatlakozás jogharmonizációs követelményeit és ennek a 23. fejezete tárgyalja az általános termékbiztonság és a gazdasági érdekek védelme témákat. A Zöld Könyv a fogyasztói jogérvényesítésre vonatkozó utasításokat tartalmazza, úgy mint a polgári peres eljárások egyszerűsítése, bíróságon kívüli eljárások működtetése (kamara melletti békéltető testületek) és a jogi szaktanácsadás intézménye.

Ehhez kapcsolódóan rögzítették a kodifikáció alapkövetelményeit: a fogyasztói jogok szabályozása, a szükséges intézményrendszer kialakítása (Magyarország: közigazgatási hivatalok), konzultatív testületek működése, tájékoztatást és oktatást szolgáló programok fejlesztése, jogérvényesítés különböző lehetőségeinek megteremtése (békéltető testületek, polgári peres eljárások), valamint, kiemelkedő fontossággal, a civil szervezetek részvételének a támogatása. A fő célkitűzések megvalósítása hároméves fogyasztóvédelmi programokon keresztül történik.

1995-ben megalakult a Fogyasztóvédelmi Főigazgatóság (DG), huszonnegyedikként az EU-ban, mely 6 igazgatósággal, 27 osztállyal és 640 szakértővel dolgozik. Ugyanakkor érdekes, hogy a 11. Környezetvédelmi, Nukleáris és Fogyasztóvédelmi Főigazgatósággal némi hatásköri átfedés van, emiatt a munkát néhol konkurenciaharc jellemzi.

A legutóbbi fogyasztóvédelmi program 1999-2001-re szól. Összességében az alapjogok erőteljesebb érvényesítését és az új kihívásokhoz való alkalmazkodást hangsúlyozza. Számos prioritást és azon belül kulcsterületeket fogalmaztak meg. 1. A politikai-gazdasági áramlatok hatásaira tudatosan kell felkészíteni a fogyasztókat és az érdekképviselőket. 2. A piaci és technológiai fejlődés globalizációja miatt rugalmasabb és koordináltabb szabályozásra van szükség. Bonyolultabb termelési eljárások születnek, melyek (jövőbeli) hatása teljes bizonyossággal nem jósolható, illetve rohamosan nő a nem a fogyasztó országában előállított termékek aránya, ahol a távolság és az ebből adódó különbségek is problémaforrások lehetnek. 3. Fokozódik a szolgáltatásközpontúság, mind számban, mind értékben növekszik az aránya. Jellemzője, hogy nehezebb összevetni a helyettesítő szolgáltatásokkal, ezért ez versenyt csökkent. Manapság továbbá a termékek értékesítéséhez egyre nagyobb súllyal kapcsolódnak a szolgáltatások, így lassan elmosódik a hagyományos különbség a termék és szolgáltatás közt. 4. A jövő egyik kulcságazata lehet az elektronikus kereskedelem, ami iránt csökkenteni kell a bizalmatlanságot.

Szerte a világon eltérő típusú fogyasztóvédelmi intézményrendszerek működnek. Az egyik véglet, hogy az teljesen a civil szervezetekre épül (például Németországban), a másik pedig az állami intézményrendszert helyezi előtérbe (ilyen működik a skandináv államokban), míg a kettő között helyezkedik el a vegyes intézményrendszer (Belgium, Franciaország, Spanyolország stb.). A tagállamok közötti ellenőrzés eszköze a RAPEX-rendszer (Rapid Exchange of Information), amely az egészséget és biztonságot veszélyeztető termékekről szóló információcserét tesz lehetővé.

Az Amszterdami Szerződés szerint a magas szintű fogyasztóvédelem elérésének fontos eszköze a nagyobb fogyasztói aktivitás a fogyasztókat érintő széleskörű területeken (ideértve a közlekedést, pénzügyi szolgáltatásokat, környezetvédelmet stb.). A jövő kulcspontja még a civil szervezetek minél komolyabb részvétele a fogyasztóvédelem mindennapjaiban.

Magyarország tekintetében az EU 1997-es Országjelentése megállapítja, hogy nincs átfogó fogyasztóvédelmi törvény. Ennek megfelelően hamarosan elfogadásra került az 1997. évi 155. törvény, ami mellett számos, kapcsolódó törvény már létezett és egyes részkérdések szabályozását tartalmazza, valamint az új törvény mellett kormányrendeleteket alkotnak a különféle speciális területekre (ilyen például a time-share szerződések szabályozása). 1999. április 6-án született meg a fogyasztóvédelmi politika koncepciójáról szóló kormányhatározat, amely meghatározta 1999-2001 prioritásait. Az állam által fenntartott erős és hatékony fogyasztóvédelmi intézményrendszer működtetése, a társadalmi fogyasztóvédelmi szerveződések tevékenységének fejlesztése, és a fogyasztók iskolarendszerű fogyasztóvédelmi oktatása szerepelt az elsődleges fontosságú kérdések között.

A magyarországi fogyasztóvédelem állami és önkormányzati szerveken és társadalmi érdekképviseleti szerveződéseken keresztül érvényesül. Az állami oldal fejeként a gazdasági miniszter feladata a fogyasztóvédelmi politika kialakítása, megvalósítása, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség (FVF) irányítása és felügyelete. Alá tartozik a már említett FVF és a területi fogyasztóvédelmi felügyelőségek, amik hatósági feladatokat látnak el, felügyelik a jogszabályok betartását és eljárnak a jogsértőkkel szemben. Mellettük működik kiépülőben lévő Központi Piacfelügyeleti és Információs Rendszer, ami a RAPEX-hez hasonló lesz (KPIR). Kiemelten kezelik a nemzetközi kapcsolatokat is. A Louvan-La-Neuvei Katolikus Egyetem Fogyasztóvédelmi Központjával kötött együttműködési megállapodás mellett az FVF kapcsolatot tart fenn az Európai Bizottság Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóságával, részt vesz az OECD Fogyasztópolitikai Bizottságának ülésein, az ECOSA (European Consumer Safety Association) munkájában, és tagja az IMSN-nek (International Marketing Supervision Network). Együttműködik az osztrák, dán, svéd fogyasztóvédelmi hatóságokkal, 1999 októberében együttműködési megállapodást írt alá a Román Fogyasztóvédelmi Hivatallal, majd felvette a kapcsolatot a belga, angol és cseh területen működő intézményekkel. 1999. májusától Budapesten, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőségen működik az EU-ban bevált RAPEX rendszer mintáján alapuló TRAPEX (Transitional Rapid Informaion Exchange System on Dangerous Products) rendszer Koordinációs Titkársága, amely a Közösséghez csatlakozni kívánó 9 közép-kelet-európai ország fogyasztóvédelmi hatóságát kapcsolja össze.

A társadalmi érdekképviseleti szerveződések feladata a fórumokon történő véleményalkotás, a kezdeményezés, tájékoztatás stb. Egyik legismertebb ilyen szervezet az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület, amelynek 62 megyei és helyi szervezete mellett 36 tanácsadó irodája működik szerte az országban, és évente körülbelül 20.000 fogyasztó keresi fel, jellemzően a kereskedelemben s közüzemi szolgáltatásokkal kapcsolatban felmerült észrevételeivel.

A fogyasztói jogok megléte esetén is releváns kérdés azok érvényesítése. A magyar rendszer a békéltető testületek (és azok gyors, olcsó, hatékony és eredményes működését) és az ügyfélszolgálatokat támogatja (egyes esetekben ezt kötelezővé is teszi: például a közüzemi szolgáltatóknál), míg az EU-ban a három alapvető megoldás a már említett egyszerűsített bírósági eljárások, a közérdekű keresetindítás joga és a bíróságon kívüli eljárások (tagállamonként eltérő fórumokkal). Utóbbi feltételéül az alábbi elveket szabja az EU: pártatlanság, átláthatóság, egyenlő elbánás, hatékonyság, jogszerűség és a felek képviselete.

Az Európai Unió Bizottsága az amszterdami szerződésben megerősítette a fogyasztói érdekek magas szintű védelmét, s kimondta azt is, hogy a fogyasztóvédelem egyben hozzáadott értéket teremt. Ennek lényege, hogy mindazok a vállalkozások, amelyek eleget tesznek a fogyasztóvédelmi követelményeknek, egyben erősítik piaci pozíciójukat is, hiszen az unió belső piacán folyó erős versenyben csak azok a vállalkozások maradhatnak hosszabb távon a piacon, amelyek ezáltal elnyerik a fogyasztók bizalmát. Az amszterdami szerződés lényege továbbá, hogy a fogyasztóvédelmi szabályozás önálló követelményként lép fel, s megteremti a más politikákban is a fogyasztóvédelem érvényesítésének prioritását, továbbá a tagállamoknak lehetővé teszi az uniós szabályozásoknál szigorúbb fogyasztóvédelmi rendelkezések alkalmazását.

Az Európai Unió előzőekben említett fogyasztóvédelmi felfogására és politikájára épül a magyar kormány fogyasztóvédelmi politikája is, mely a fogyasztók érdekeinek és jogainak biztosítását várja el a gazdasági élet szereplőitől, valamint azoktól az állami hatóságoktól és civil szerveződésektől, amelyek a fogyasztók érdekeinek védelmében működnek. Az uniós joganyag átvétele lényegében megtörtént, a hazai szabályozás EU-konform (a fogyasztóvédelmi törvény külön tartalmazza, hogy mely EU-s jogszabályokkal harmonizált), sőt a jogalkotásnál törekvések történtek a minimumharmonizáció elvének alkalmazására, tehát ahol erre lehetőség volt, s a körülmények indokolták, a hazai szabályozás szigorúbb korlátokat is tartalmaz (pl. reklámtörvény, címkézési szabályok). A csatlakozási tárgyalások során a fogyasztóvédelemről szóló fejezetet átmenetileg lezártuk.

A technológiai fejlődéssel lépést tartva az FVF elindította online fogyasztóvédelmi honlapját. Elvileg a terület a Gazdasági Minisztériumhoz tartozik, de személyes tapasztalataim alapján a minisztérium honlapja nem igazán felhasználóbarát, és nincs külön kiemelve ez a fontosnak kikiáltott terület. A nemrég indult honlap (www.fvf.hu) ugyanakkor igényes, tartalmas és közérthető, és persze komoly állami támogatással valósult meg.

A "Online fogyasztóvédelmi szolgáltatás indítása a Kormányzati Portálon" című, 40 millió forinttal államilag támogatott projektnek a célja egy új típusú fogyasztóvédelmi szolgáltatás létrehozása, mely a fogyasztók széles köre számára hozzáférhető, preventív jellegű információt nyújt. A fogyasztóvédelmi portál az alábbi részekből épül fel: termékbiztonsági információs rendszer; általános fogyasztóvédelmi tájékoztató rendszer; jogi tájékoztató rendszer. Az életet, egészséget, anyagi biztonságot, környezetet veszélyeztető termékek adatbázisa: TRAPEX rendszer adatbázissá alakítása és magyar nyelvű változatának létrehozása; 2000-ig visszamenőleg a Magyarországon betiltott termékek adatbázis alapú feldolgozása.

A termékbiztonsági információs rendszer alapvető feladata a fogyasztó tájékoztatása arról, hogy a termékek és az ezekkel összefüggő szolgáltatások milyen veszélyt jelenthetnek az életre, egészségre, személy- és vagyonbiztonságra, illetve ezeket a veszélyeket hogyan kerülhetik el a vásárláskor. Ezt olyan grafikus jelölések és magyarázatok, egészítik ki, amelyeket a biztonságos termékeken fel kell tüntetni, így ezek meglétét a fogyasztónak célszerű ellenőrizni. A termékbiztonsági információs rendszer 3 nagy területet ölel fel: műszaki termékek, játékok, élelmiszerek. Mindhárom területen részletes bemutatásra kerülnek a főbb termékcsoportok és azok jellemzői, a speciális vásárlás előtti, közbeni és utáni tudnivalók, "jó ha tudjuk" rovat, gyakran feltett kérdések. A rendszer a három nagy témakör területén ismerteti a tipikus veszélyforrásokat, termékbiztonsági tanácsokat nyújt, és bemutatja a főbb termékbiztonsági vizsgálatokat.

Az általános fogyasztóvédelmi tájékoztatási rendszerben kerül elektronikusan bemutatásra a fogyasztóvédelem hazai intézményrendszere, az állami, önkormányzati és civil szféra fogyasztóvédelmi funkciói, az FVF tevékenységi köre, melyet az FVF kiadványai, aktuális felmérései, vizsgálatai, tesztek eredményei egészítenek ki. A jogi tájékoztatási rendszer keretein belül egy jogi fogalomtár a leggyakrabban felmerülő fogyasztóvédelmi fogalmakat magyarázza meg hétköznapi módon. Közzé teszik a fogyasztóvédelmi jogszabályokat, mint hivatalos jogszabályokat (törvények, kormányrendeletek, miniszteri rendeletek), letölthető formában, illetve az átlagos fogyasztó számára egy könnyen értelmezhető (közérthető) információs anyag készül, amely a fogyasztói jogok érvényre juttatásában ad hasznos tanácsokat. A nemzetközi fogyasztóvédelmi információs rendszerben a következő témakörök köré csoportosulnak az információk: nemzetközi fogyasztóvédelmi szervezetek, az EU fogyasztóvédelmi koncepciója, intézményrendszere, néhány nemzetközi fogyasztóvédelmi kiadvány.

A TRAPEX publikus adatainak a Kormányzati Portálon való megjelenése miatt a TRAPEX jelentős fejlesztése is megtörténik, vagyis a jelenleg csak angolul kommunikáló rendszer a portál látogatói számára magyarul is szolgáltat információkat, valamint korszerű, adatbázis alapú szoftver kifejlesztésére is sor kerül. A fogyasztóvédelmi portál a fenti szolgáltatást a tervek szerint nyilvánosság számára 2002. május 1-jétől nyújtja, ma (2002. május 20.) a személyes tapasztalatom alapján a rendszer nem található. Működik viszont a Startlap alatt a fogyasztovedelem.lap.hu oldal, ahol hihetetlen mennyiségű aktuális hírt és linket találunk jól csoportokba rendezve.

A fogyasztóvédelem világnapja egyébként március 15-e, amit idén jól beharangozva szervezetek meg. Az idén a Fogyasztóvédelmi Világszervezet a világnap központi témájának a fogyasztói képviselet jogának erősítését tűzte ki, és ehhez igazodott a magyarországi rendezvénysorozat is, melynek keretében március 14-én nyílt napot rendeztek Budapesten, a Nemzeti Szállóban, ahol lehetőséget teremtettek a fogyasztók és a fogyasztóvédelmi szakértők közötti párbeszédre. Ugyanezen a napon az InfoRádióban fogyasztók napja volt, melynek keretében a fogyasztóvédelemmel összefüggő riportok, beszélgetések hangzottak el. A fővárosi rendezvények mellett a megyékben a megyei felügyelőségek lakossági fórumot, vetélkedőt, fogyasztóvédelmi tájékoztatót tartottak. A Fogyasztók Hete keretében összesen 50 programot szerveztek az ország különböző részén; újdonságnak számítanak a Cora áruházbeli fogyasztóvédelmi bemutatók.

• www.fvf.hu
• fogyasztovedelem.lap.hu
• www.ekormanyzat.hu
• www.gm.hu
• A Külügyminisztérium Engem is érint! sorozatának kötetei

(különös tekintettel Az Európai Közösségek fogyasztóvédelmi politikája című)

• Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról, Magyar Országgyűlés, 2001, hn.
• órai jegyzetek, a fogyasztóvédelem hetében tartott ETK-előadáson elhangzottak